Vida Pál

                                 VIDA PÁL

                              1855-1944

A magyar tűzoltóságnak nincs még olyan személyisége, ki hozzá hasonló töretlen akarattal és olyan hosszú időn át munkálkodott volna a tűzoltóság érdekében, mint Vida Pál. Sokat szerepelt mint a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség előadója, és ezért is sokan ismerték, szerették és tisztelték.

Vida Pál 1855. augusztus 27-én született Székesfehérváron, és 19 éves volt,  amikor 1874-ben a székesfehérvári tűzoltók sorába lépett. Komolyan vette önként vállalt szolgálatát, hiszen fejlesztette ismereteit és 1886-ban a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület vizsgabizottsága előtt őrparancsnoki vizsgát tett.

Azt írták róla, hogy „talpig ember” s nem is egy ember, hanem kettő, mivel hogy testében szinte két lélek lakott. Az egyik a hivatalos számszaki ember, aki a vármegyét szolgálta (45 évi szolgálat után számtanácsosként vonult nyugdíjba), a másik ember a tűzoltó, mégpedig a legjavából.

Székesfehérváron – szülővárosában – az önkéntes tűzoltótestületben töretlen akarattal és a legszívósabb hűséggel tevékenykedett egy életen át. A bajtársai körében eltöltött majdnem hetven esztendő alatt volt kiképzőtiszt, oktató, tanfolyamrendező, parancsnok, tiszteletbeli parancsnok és mindenek előtt példamutató tűzoltó. Anyagiakban is nagy szolgálatot tett egyesületének, mert a székesfehérvári tűzoltólaktanya építése az ő nevéhez fűződik. Harmincéves volt, amikor megszervezte a Fejér vármegyei tűzoltószövetséget, aminek azután 45 éven át volt mindenes titkára, majd 1925-től alelnöke, s egyben évtizedeken át vármegyei tűzrendészeti felügyelő is. Mint székesfehérvári parancsnok készítette elő az országos szövetség IX. naggyűlését és tűzoltószer-kiállítását. Ez utóbbiról könyvet adott ki és eredményes munkájáért királyi kitüntetésben is részesült. Az országos elnökségnek 40 éven át volt választmányi, majd elnökségi tagja. 1935-től alelnöke, mely tisztből – magas korára való tekintettel – 85 évesen vált meg. Vida Pál csaknem 70 éven át volt tűzoltó. Nem csak lelkes ügyszeretetével, hanem elismert szaktudásával is népszerűsítette a tűzoltóságot.

Sikeres szakírói mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy  „Tudnivalók a vidéki önkéntes tűzoltó egyletek számára” című – először 1885-ben megjelent – kátészerű munkája négy kiadást ért meg. Ez ritka sikernek számított akkoriban (pl. a második kiadás 1 hónap alatt elfogyott). Ugyanabban az évben jelent meg a „Tudnivalók a Mohai Ágnes forrás tűzoltócsapata részére” című könyvecskéje is. Cikkeit megtaláljuk a Tűzoltó Közlöny, a Tűzrendészeti Közlöny, a Tűzrendészeti Felügyelő és más lapok hasábjain.

Tanácsokat ad, vitatkozik, igazáért az érvek erejével harcol. 1887-ben pl. a tűzoltó egyenruha kérdésének egyik élharcosa volt. Azt szerette volna, hogy az egyenruhát lehessen használni a tűzeset színhelyén is. Be is mutatta magán az általa javasolt és a székesfehérvári tűzoltóknál használt egyenruhát a naggyűlés résztvevőinek. Szerteágazó és soha nem lankadó munkásságáért sok megbecsülésben és számos kitüntetésben volt része. 1892-ben – amikor gróf Széchenyi Ödön 30 éves tűzoltói jubileumát ünnepelték – a Fejér vármegyei tűzoltószövetség Vida Pál szövetségi titkárt határozatilag megbízta, hogy a jubileumi emléktárgyat vivő hivatalos magyar küldöttségben őket képviselje. Vida Pál a török szultántól a Medjidie-rend II. osztályát kapta meg.

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség naggyűlésein sorozatban újból és újból megválasztották választmányi tagnak, illetve előadónak. Az ezredévi kongresszus (XIII. naggyűlés) rendezőbizottságának tagjaként részt vett az ezredévi kiállítás és ünnepségek kapcsán tervbe vett országos és nemzetközi tűzoltókongresszus rendezésében és a minta tűzoltószertár tervezésében.

1910-ben az országos tűzoltó szövetségen belül szakosztályokat alakítottak ki. A  közigazgatási szakosztály előadója 1913-tól Vida Pál lett.

1940-ben vonult vissza a szövetség éléről. A MOTSZ ekkor emlékérmet adományozott Vida Pálnak, aki az elmondott üdvözlőbeszédekre korát meghazudtoló szellemi frissességgel válaszolt. 1941-ben a MOTSZ a magyar tűzoltóság érdekében évtizedeken át kifejtett páratlan ügyszeretetét kívánta elismerni azzal is, hogy arcképét megfestette. A festmény sajnos nem maradt ránk.

E nagyszerű ember hosszú és termékeny életére Székesfehérváron 1944. május 23-án  tett pontot a halál. A székesfehérvári palotai úti Hosszú temetőben pihennek hamvai. Munkássága páratlan, ügyszeretete örökké példa marad a hivatásos és önkéntes tűzoltók előtt.

Csiszár István: A Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség Története c. könyv alapján.

Kapcsolódó információk: